Korai fejlesztés a koronavírus-járvány idején | VADASKERT-M

VADASKERT ALAPÍTVÁNY – RIPORT DR. TÁRNOK ZSANETTEL VALÓ BESZÉLGETÉS ALAPJÁN

A Vadaskert Alapítvány elsődleges célja, hogy segítséget nyújtson pszichés betegségekkel küzdő gyermekeknek és azok családjainak. Feladata ennek megfelelően a Vadaskert Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia fenntartása, működtetése és fejlesztése, mely intézmény 1989 óta működik és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (NEAK) kötött szerződés értelmében az ország számos kistérségén biztosít magas színvonalú, komplex gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátást 18 éven alul korosztálya számára. Az alapítvány hosszú távú célkitűzése, hogy a sérült gyermekek orvosi, pedagógiai-iskolai, oktatási és szociális problémáit egy intézményen belül szoros szakmai integráció keretében oldja meg.

A speciálisan ADHD-val, autizmussal, tanulási zavarokkal, impulzus kontrollal, tikkel és kényszerekkel foglalkozó Vadaskertben évente több ezer új családot látnak el. Az ambulancián a tavalyi évben 3725, a kórházban 4971 gyereknek segítettek.

A március közepétől megváltozott veszélyhelyzetben mintegy hétszáz előjegyzés lemondására kényszerültek csak az ambulancián, de hasonlóan más intézményekhez, a Vadaskert is azon volt, hogy tevékenységét az online térben folytassa, honlapján számos kifejezetten erre az időszakra vonatkozó hasznos információ lelhető fel: https://vadaskert.hu/koronavirus/

dr. Tárnok Zsanett

„A fekvőbeteg ellátás továbbra is működött, a Barlang osztály[1] amely kórházunk serdülőkorúak akut fogadására és kivizsgálására szakosodott részlege folyamatosan fogadott betegeket. Nem halaszthattuk el azok ellátását, akiket a mentő hoz, próbáltunk priorizálni.” – magyarázza dr. Tárnok Zsanett, a Vadaskert Alapítványának igazgatója.

Azok a gyerekek, akik osztályos kivizsgálásra voltak előjegyezve, például a Méhkas részlegen – ahol 10-18 év közötti serdülők számára szerveznek kognitív – viselkedésterápiás szemléletű, tematikus, egy hetes csoportfoglalkozásokat kényszerbetegség, szorongás, szociális készség fejlesztés, hiperaktivitás és Tourette-szindróma kezelésére fókuszálva – rendkívül gyorsan online formára álltunk át.” A Vadaskert kifejezett szakterülete a kényszerbetegségek, a tikek és a Tourette-szindróma – ezekkel a  problémákkal a járvány idején is megtaláltak minket, és Magyarországon szinte egyetlen működő centrumként igyekeztünk szakszerű segítséget nyújtani. – teszi hozzá Tárnok.

„Különös nehézséget okoz a tik zavarok esetében az, hogy van egy átfedés a vírus okozta tünetekkel: vannak olyan tikek, amik hasonlítanak a koronavírus tünetekre, pl. köhögés, szipogás, krákogás. További nehézség adódhat egy másik jellegzetes tünetből, az érintgetésből, illetve annak tiltásából: a kényszerbetegséggel küzdők gyakran érintgetnek, ami egy járványügyi helyzetben érthető módon nem ajánlott, de ezt ők nehezen tudják betartani. Illetve létezik az úgynevezett echojelenség, azaz, hogy önkéntelenül utánozzák azt, amit hallanak, pl. a köhögést, szipogást. A tiltások a kényszertüneteket és a tikeket sok esetben felerősíthetik, ami komoly nehézség az ezzel élőknek.” – magyarázza Tárnok.

Vannak területek, ahol gyorsan megtörtént az online térre váltás. Ilyen a Fészek, amely a hiperaktivitás és figyelemzavar (ADHD) tüneteit mutató kisgyermekek viselkedésterápiás részlege 8 év alatti gyermekek és szüleik számára, illetve a Napraforgó kamaszoknak szóló programjai, és a Méhkas viselkedésterápiás csoportjai. Az intézményben folytatódott az autizmus fejlesztés is online formában. „A gyerekek nagyon lelkesek a digitális eszközökért és ügyesek is benne, mindezzel együtt öt éves kor előtt csak a szülővel együtt ajánlanám, ahogy egyébként úgy általában is javaslom a szülő szakemberrel történő együttműködését.”

A kérdésre, hogy mi a titka egy program online térben való megfelelő működésének, a szakember elmondja, hogy „kutatások szerint a digitális oktatás, illetve online segítségnyújtás a legnagyobb akadálya nem más, mint az, hogy a digitális kompetenciák hiányoznak a szakemberek és/vagy célcsoport részéről.” „Fontosnak tartom, hogy lehetőségként tekintsünk és nyitottan álljunk az online térben történő oktatáshoz, de az elvárásainkban mértéktartásra intek. Mindenesetre digitális kompetencia nélkül nem működhet.” A szakember tapasztalata az, hogy mindenki dolgozik azon, hogy az online térben is működjön, de a digitális segítségnyújtás tere korlátozott, vidéken, kisebb falvakban nincs lehetőség ilyen módon a fejlesztésre. „Vidéken sok minden könnyebb, ez a része pedig nehezebb. Ugyanakkor kompenzálhat az, hogy el lehet menni biciklizni, vannak kertek, szabad területek, természet, ennek is van jó oldala. – jegyzi meg Tárnok. „Ahhoz, hogy mára az online térben is jól működő programjaink vannak, a szakemberek összefogása kellett: már kidolgozott, létező programon alapulva felépítettünk egy háttérrendszert, ami digitálisan és adatvédelmi szempontból is megfelel a jelenlegi helyzetnek és az egészségügyi ellátásnak is. A közelmúltban jött ki a minisztériumi rendelet, hogy elfogadják a telemedicina módszereit is, ami hosszú távon is nagyon jó hír.”

A Vadaskert Alapítvány vezetője arra a kérdésre, hogy mire figyeljenek a szülők egy ilyen összezárt helyzetben, amikor több időt töltenek a gyerekükkel, azt mondja, nagyon különböző tanácsai lennének, de vannak alapszabályok, amit mindenkire lehetne vonatkoztatni attól függetlenül, hogy milyen atipikus fejlődési zavar áll fenn. Ilyen például az, hogy az otthoni lét szabályainak és határoknak egyértelműeknek kell lenniük. Az autizmus spektrumon lévő gyermekek esetében a biztonságérzet kiemelt szerepet kap, és nagyon fontos szem előtt tartani, hogy ők nem biztos, hogy megértik, hogy miért borul fel a napi rutinjuk. „Az ADHD-val élő gyermekkel többször kell gyakorolni, mert esetükben a konszolidációhoz, a megszilárduláshoz több gyakorlásra van szükség. Az helyzet ugyanakkor az, hogy az ADHD-s, figyelemzavaros gyereknek nem elég izgalmas a folyamat, és míg ezt a kétszemélyes helyzetben könnyű korrigálni, az online térben nehezebb. Ezért mindenekelőtt igyekezzünk egyáltalán a gyermeket benne tartani a folyamatban. Ez bizony kreativitást igényel. Nem biztos például, hogy a digitális formában is ülve kell vinni a fejlesztést. Érdemes életszerűvé tenni, az érzékszerveket, mozgást bevonva dolgoznunk.  Teszem azt elrejtjük a feladatot a lakás egyik pontján, amihez három ugrással lehet eljutni. Ez a fajta „kincskeresős”, mozgásokkal teli rendszer működhet otthon. A hiperaktív gyerekeknek a tanulás közbeni mozgás – labdán ülve, forgószékben forogva, szobabiciklin tekerve például – kifejezetten jó. Egyszerűen több ingerre van szükségük, s ha ezt nem mi biztosítsuk, akkor is megtalálják, de ha elmegy egy madár az ablak előtt, és a gyerek azt nézi, kiesik a feladatból.”

A szakember óvatosságra int a túlzó célok, vágyak tekintetében: „Ne egy ilyen helyeztben akarjunk világot megváltani. Az online fejlesztés, terápia alatt szinten próbálunk tartani. Az már önmagában nagyon nehéz szituáció ugyanis, hogy a szülőre hárul a munka nagy része.  Nem az történik, hogy a szülő elhozza terápiára a gyereket, hanem az ő együttműködése nagy szükség van. Facilitátorként, ko-terapeutaként kell kísérnie a folyamatot, s mindehhez társul annak a terhe is, hogy a gyereket más szerepben kényszerül látni a szülő.” Tárnok azt is hozzáteszi, hogy a gyerekeknél több esetben levertséget is láttak a bezártság és annak következményei miatt. „Az otthon tanulás, az összezártság, a társas kapcsolatok hiánya súlyosan érinti az atipikusan fejlődő gyerekeket is.”

Amit általában a legfontosabbnak tart az „a kevesebb több elvének” tiszteletben tartása és szabályok fokozott betartása.

„Minden esetben elengedhetetlen, hogy legyenek beton biztos utak, a szabályok következetesen legyenek betartva, akár az otthoni viselkedési, magatartási problémák, akár az otthoni tanulásra vonatkozóan.” – mondja a szakember, és sietve megjegyzi, hogy „nem könnyű ez… a szülők is krízisben voltak ugyanis. Több fronton kellett helyt állniuk, s miközben a segítség nem volt mindig elérhető, dolgozniuk is kellett, pedig egy atipikus fejlődésű gyerek mellett az par excellence nagyon nehéz.”

Egyszersmind mégis a következetességet tartja a legfontosabbnak: „egy fejlődési zavarral élő gyereknek nagyon fontos a következetesség, a biztonságérzet megteremtése és erősítése a prioritás.” Fontos a fokozatosság is: egyszerre mindig egy szabályt sajátítsunk el, utána jöhet a következő. Pl. reggel felkelünk, beágyazunk és fogat mosunk. A szülő szerepe, hogy ehhez ragaszkodjon. – hangsúlyozza Tárnok. Szintén fontos alapszabályként említi a szakember, „a kevesebb elég, talán több is” szemléletet. „Teljesen természetes, hogy ha egy ilyen helyzetben valaki bepánikol, miszerint a gyerek nem tud majd felzárkózni, és hogy mi lesz az eddigi munkával, de szeretnék mindenkit megnyugtatni, lehetünk türelmesek, nem lesz katasztrófa. Elképzelhető, hogy lassabb ütemben haladunk, részben a digitalitás, részben a szakemberrel történő találkozások megritkulása miatt, de a korábbi munka gyakorlása, az ismeret elmélyítése a fontos. És ebben türelmesnek kell lennünk!”

Tárnok igyekszik azt a félelmet is eloszlatni, hogy nincs súlyos következménye annak, ha egy ilyen szélsőséges  időszakban derül fény valamilyen fejlődési zavarra. Ahogy a szakember fogalmaz, „a fejlődési zavarok kialakulása egy folyamat, nem egyik pillanatról a másikra alakul ki egy nehézség, bár természetesen előfordulhat, hogy a család számára ilyenkor derült ki valami. De ekkor sincs baj! Nem feltétlenül kell kapkodni, és nem is lehet, mert a segítségnyújtás is függ attól, hogy mi a probléma. Ha például diszlexiáról beszélünk, akkor a fejlesztés egy-két hónapos csúszása nem okoz gondot. Ha pedig olyan mértékű és milyenségű problémák akadnak, amik tarthatatlanok, pl. dührohamok, azok nem a fejlesztés részei.

A legfontosabb, hogy ne essünk kétségbe! Higgyük el: a kevesebb több. És tartsuk a szabályokat. Ezzel tehetünk a legjobbat.

Legyünk türelmesek, haladjunk lépésről- lépésre, fogadjuk el, hogy az online térben lassabb a folyamat, mint a hagyományos térben, ahol könnyen tudunk korrigálni, mert meg tudjuk fogni a gyerek kezét, és meg tudjuk mondani, hogy hogyan kellene valamit csinálni. A fizikai jelenlét támogató, így annak hiánya önmagában nehezítő tényező. Nem kell tehát mindenáron ugyanazt, ugyanazt a szintet elvárni, ez az időszak mindenkinek, a szakembereknek is példa nélküli volt. Nincsenek még definitív megoldások, igyekszünk a legjobb tudásunk és lehetőségünk szerint megtenni, de el kell, hogy fogadjuk, hogy nem biztos hogy mindennek ugyanúgy kell mennie, mint korábban. Arról nem is beszélve, hogy ez az időszak sokkal többről is szólt: arról, hogy hogyan tudtunk karanténban családként működni, anyagilag hogy tudtunk túlélni, etc. És egy picit talán az is fontos, hogy ebbe bele lehessen lazulni. Nem biztos, hogy az a lényeg, hogy az összes házi feladat el legyen készítve, nem kell, hogy mindenki belerokkanjon. Sokszor az egyensúlyt megtalálni a legnehezebb! A rugalmasság és az alkalmazkodás a kulcsszavak, az elvárások átkeretezése és egy új  helyzetre való szabása a fontos.”

Az állandó összezártság azokra a gyermekekre, családokra is nagy terhet ró, ahol béke van, de különösen nagyon nehéz mindazoknak, akiknek nap mint nap erőszakkal kell megküzdeni. „A Vadaskertnek működött krízisvonala, főleg kamaszoknak, de a gyerekek általában nehezebben fordultak segítségért – ez a 22-es csapdája.” – mondja Tárnok. Jelenleg dolgoznak rajta, hogy elindítsanak egy négy alkalmas családkonzultációs lehetőséget, amit igyekeznek állami keretek között, ingyen biztosítani.

Tárnok Zsanett ajánlásával:

Gyarmathy Éva munkái

Civil Közoktatási Platform anyagai különböző problémák (SNI, értelmi, beszéd észlelési problémák, autizmus, stb.) esetében:

http://ckpinfo.hu/category/tavmegoldasok/gyujtemeny/

Szakemberek felszabadították a regisztrációhoz kötött platformokat – e.Dia, elea.hu platformok: http://www.edia.hu és http://edia.hu/elea/

Autizmus terén az AOSZ-t fontos követni: http://aosz.hu/koronavirus/

 

[1] A Barlangban elsősorban 12 és 18 év közötti fiatalokat látnak el, akik részint sürgősséggel érkeznek pszichiátriai tünetek kivizsgálása/kezelése, részint elhúzódó viselkedési- és érzelmi problémák részletesebb kivizsgálása, azok hátterében esetlegesen fennálló pszichiátriai zavarok diagnosztizálása, egymástól való elkülönítése, és a további, hosszútávú terápiára vonatkozó javaslattétel céljából. Ennek megfelelően az osztályon a gyermekpszichiátriai zavarok (autizmus spektrum zavar; figyelemzavar, hiperaktivitás; pszichotikus zavarok; étkezési zavarok; hangulati és érzelmi zavarok; stb.) széles palettájával dolgoznak a szakemberek.


A riportot készítette: Modla Zsuzsanna és Sebhelyi Viktória

FORRÁS: https://unicef.hu/korai-fejlesztes-penny-market/interju-tarnok-zsanett-vadaskert-alapitvany